Csöndsötét

csöndsötétbe öltözött
őszi világ fölött köröz
könnyező lelked

nézi amint a kézi
vezérlésű pénznyelők
minket kezelnek

zúgó gépezetként
bizonytalanul gázolunk
az olajfőzelékben

ha mind feketében
mászkálunk a gyász már
semmit sem jelent

kizártuk innen a halált
és a szembenézés helyett
eltoljuk a végtelent

Látomás

eltűnő altaji altatódal
szól a rádióból a diófák
alatt a parketta elszaladt
a lábak között a nappal
és kegyetlen kagylóból
kallódik elő a kilóra mért
angol illatú hangszalag
a tambura tompán teng
mert mentát majszol
a tehenész zenész de
már a márkás hús dús
a piacon combokból
sok poshadt hátul
a szemétégetőbe gőte
mászott hogy az ázott
tartályokban tárolja
pettyezett nemzedékét
és éjjel jelezzen a zen
de szende esztendő
nem köszönt be szent
engeszteléstől leng
a zsinór a minaret
tetején és a tejfehér
harangtoronyból dorombol
egy jámbor vándorgalamb

Szárnyak

mert mi van akkor ha te tényleg csak a fejemben
és nem kötök ki melletted és összecsomagolod
a lényeged és vonatra teszek a gravitációra
ha te tényleg holdként eltűnnél a reményt
se vinnéd magaddal mert mi van akkor
ha te tényleg virtuálisan árnyékolod
a képeket a fejemben és én csak
mérgezett egérként meddig
éri meg mert mi van ha
te tényleg eljössz
a fesztiválra
egyszer?

egyszer
a fesztiválra
te tényleg eljössz
mert mi van te meddig
éri meg mérgezett egérként
és a képeket a fejemben csak
én ha te árnyékolod virtuálisan
tényleg mi van akkor ha te vinnéd
magaddal a reményt se ha te tényleg
holdként eltűnnél a gravitációra teszek
a vonatra a lényeged összecsomagol melletted
nem kötök ki csak ha tényleg a fejemben akkor mi van?

Lávakövek

kihűltünk
mint sötét lávakövek
a kitörés után
hová vitte el az ősz újra
bennem kinőtt ágaidat

elloptam az arcod

bedobozoltam

egy alkalmatlan
pillanatban mégis
előkerestem

de addigra

már eltűnt

és reggelre

sötét lávakövekként

újra kihűltünk

Egynyári nap

izzó héliumban fürdenek
léptek a fák alatt
ködben suhanva
hangos ízek
szép illatok
csobogó hemoglobin
suttogó fehérjék
alvó papírlapok
elázott gondolatok

milyen gyorsan rakódnak rá
eltakaró emlékrétegek
hogy a tegnapot
már csak tavalyi üvegben álló
memóriabefőttnek látom

Đa loss af år grét men / Ströken af Kwikfåd

Grét men af år daling håmländ,

sevönín flox fram wix af länd, 

sevön flox fram tons ed borås,

ed thrí flox fram wålton råsen, 

led aby both strongbå njyten,

til strökenfild råden 

ån wyt preti håsen.

Đé häven hävi hanesten, 

ländhel såden,

glíming shilden, 

ryden håsen til strökenfild, 

fogi dél af Kwikfåd-bändring, 

wer đa strím russ flå af Thöndring.

Twenifå flox línen fast,

tilwåd Kwikfåd, yes at last, 

tilwåd ívelwiling låthren,

fram đa rrechid autlend.

Taf bilås af Kwikfåd, telen, 

wer ar år mäni grét men, 

twenifå flox

af strongbå wådjos?

Låthren komen, rint djí sé? 

Wachen ju along jår wé,

hiden on mong trín, mong bushen,

dak grín wíd ed döski lífen.

Laud wån af Thöndring, telen, 

wer ar år grét sådmen,

sen af wolfen,

läd af yren?

Låthren ar on jår neken,

rint djí höra, đé rönen?

Håsen jås trapdin til flud,

Möd flåt đär as däđli hud.

Wimen gađrin öp in måning,

sevönhöndrid måđren mauning,

mauning ån lost daling children,

yang wådjos ed händful grét men.

Đé ar wíping, krying hys,

holding aut ån hend til skys,

sheden tís daun ån gré chåls

honisöklen grån wer t' fåls.

Đer heö baunsen in đa kåld wind,

wich dömbli krys en bak

đa bänk af skysí lux så dípdak,

soråful ed wintötind.

Fađren ständen behynd wyfen, 

låren ån hed, kwyt bekepten.

Naun spåk en weöd, inthwåten.

Slíping as đa bråkön båns,

Kywtnes beheld åve gréfståns

af đa såtaftö bréfhaten.

Hétköznapi látvány

fölbuggyanó kecsöp
műanyag tányérról
földre csöpög

kibomló rózsák
meszelt fal tövénél
sötétlő tócsák

leszálló napkorong
tömény felhőkön át
éjbe bolyong

fortyog ólmosan
márvány lejtőn a
lávafolyam

leömlő fémes fonal
hamvas miseruhán
halálba lovall

Don’t say we have come now to the end

kövek közt az idő
kővé vált előbújt
denevér sugarak
szemünkkel átszeltük
a vár fokát csendes
éjjeli bogarak
felmelegítettek
a szavak nem zavart
se hír se plakát sem
a szürke madarak
miközben a hold az
égre szállt és az éj
bevetette Budát

(2015)

Trí bliana ó shin

göthös munkásemberek
Dublinba mennek
szétizzadják a várost
szívják az íreket

az íreknek pénze van
a munkás szakértő alany
lakásból nem jut elég
hát isznak boldogan

nincs tél se csak az eső sok
szárazon áznak a parkok
szél szabdalja az utcát
folyton a buszra várok

az arcok eltünedeznek
összemosódik a permet
a testtel a sörrel
mindenkit angollá kevernek