Evolúció

Millióan
kis szörnyeket
nevelnek.

Megnőve a kis szörnyek
fölzabálják az
emberiséget.

Szindróma

Belülről nézem a szemhéjam,
ilyenkor látlak csak:
ellibben egy fürt,
villan egy arcél.

Nem hibáztatom magam,
nem tehettem róla,
hogy egyedül lettem,
de mindig fáj.

Határmezsgyéken
folyton eszembe jut
tűnékenységed,
hangtalan szavad: „itt vagyok”.

Mert benne élsz te minden
elcsúszott mérföldkőben,
botlásomban, zuhanásomban,
velem sírsz, támogatsz.

Nem uralkodsz fölöttem,
csak sejteted magad,
a vágyaid, létjogosultságod,
egy eltűnt valóságot.

Ψ

āna ahā

ōikā

nakā

nakā

k a u h a n ā

o i p a k ā   a h ā

k i p u a h u n ā

unā

kuā

ōikā

h u p u i l ā

l u h u   k e l ā

k o h ō i n e   k i l u h e ā

Csak látszat

Jégvirágok,
ónkristályok,
tükröződő csillogás.

Ha a hártya megreped,
kiönt a mélyből
az iszap.

Emléktöredék

Évgyűrűként őrizlek.

Sosemlátott kép vagy

a fejemben.

Csendes tengerpartról

dalolsz nekem.

A másik partról

üzensz, milyen lenne

az életem egészként.

Tehát itt vagy.

Valamit őrizek belőled.

Nem tudom egészen,

mikor lettem fél.

Jöttem, maradtam,

úgy nőttem, hogy

én voltam egyikünk,

a másikunk nélkül.

Tehát itt voltál,

de ki vagyok én –

csak egy túlélő

félként?

(2022)

New Year’s Resolution

After all these long decades I now know
I was wrong all along, confused,
puzzled, embarrassed,
and lost in a way.

All the things they’ve said to me
withered within my skeleton,
then howled in my skull
to mess me up again.

But You let me be, sunk into the massive
void expanding into my night and day,
to see what I had to gradually
see down there.

I let others be what they are, without feeling
abashed or stirred up about the potential
they can do with their powers
– what I can’t.

I no longer want to (but will I?) crave
to be different, crave to differ
from my own self,
that is who I am.

Ikerszervek

Ha innen néznek:

szemem, fülem,
ajkam, vállam,
mellem, kezem,
karom, lábam
a jobboldalon.

Ha onnan látnak:

előlép belőlem
a másik alakom,
ilyen, mint én,
úgy mondhatom,
tükörképem

a baloldalon.

Egy tüdőből két lélegzet,
egy szemben két tekintet,
arcomon páros mosoly,
agyamban páros gondolat.

Ha sokáig hallgatom,
Ki vagyok, nem tudom.

Harmóniák I

sötétezüst égen
hógolyó a hold

megfagy a hang csak a
csönd énekel

Testvers

pulzáló

pulzár

halkan

dobolva

ritmusra

pörög bennem

letekerem a kinti zajt

szemlefedve szennyes

fotonok belém

nem

hasíthatnak

testem a csendben

elhagyom gondolataim

csak úgy lebegnek

fölfelé

a mennyezet

lassan elforog

vele hajlok vissza én is

zárt alakzatú

végtelenbe