Úgyse

stalker leszek

fát nevelek

felmászom rá

az embereket

onnan lesem

ha leesem

meggebedek

vegyetek meg

egyetek

hadd legyek egy veletek

(2013)

Ítéletnap

tegnap bemondták:
furcsa idő van.
csengnek az utcák:
nincsenek autók.
olvad a házfal
kimerül a tél
vörös-óriás Nap
és a kapun vér.

(2012)

Blind night

Walk into my life
Bring your inner beauty
Throw away your mask
And be my only duty

(2013)

Havas esti utcán

havas esti utcán
megölöm a csendet
véget vetek
az egésznek.

véres kezemben szép
üvegszilánkokon
ott az est, az
utca, a fák.

hullámok, lehelet.
elszaladtál, veled
ment az arcod,
nyíló virág.

mesebeli fenyők
tűleveleikkel
ölelnek át,
húznak vissza.

előttem a világ,
véremet megissza.
megrohaszt
az ifjúság.

(2012)

Szembejöttél

Szembejöttél

A neveden két napig agyaltam.

A hosszú időtartam

Semlegességet sejtet

Részemről. Ne verjed

Szemmel a lelkem,

Mert nélküled mentem

Haza. Az a kislány hibája volt,

Aki kettőnknek beszólt:

"Szerelmesek!"

Leselkedek

Azóta utánad néha,

És szembejöttél velem. Béna

Voltam, mert szép kísértés

Voltál, és szabálysértés

Lett volna, ha

Veled megyek haza.

(2014)

(címtelen)

két mondat között

a beálló csendben

a vágy körözött

a lelkemben

a végtelen után

egy ismeretlenben

(2014)

Juhan Liiv: Egy hópelyhecske

Egy hópelyhecske

halkan, halkan

hull az ablakra le,

halkan... halkan...

Késlekedik, mintha

halkan, halkan

csak elgondolkodna:

halkan, halkan!

Miért ver úgy a szíved?

Halkan, halkan!

Béke keres téged –

halkan, halkan...

(Juhan Liiv: Lumehelbeke)

A Szüktüv folyónál

A Szüktüv folyónál

Elálmosodtam

Vízbe ejtettem a lelkem

Lebegett rajta csendesen

Nyírfák tükröződtek benne

Nemtők úsztak el messze

Az égen

A Szüktüv folyónál

Elandalodtam

Öncölködtem

Fejem fölött

Alattam is

Bennem is

Minden kék lett

Elolvadtam

Ide jutottam

A világ egy másik

Peremére.

(2013)

Etimológiákról álmodom

Etimológiákról álmodom

Üldöznek a hangok, a szavak

Az alvásidőm föláldozom

Agyam mint zsúfolt tő-barakk

Ragtalanul szenvedek

Szememben furcsa láz

Ahogy egy újabb szót lelek

Az izgató hideg kiráz

Bővül egyre adattáram

Záporoznak a fonémák

Egy allofón cibálja szájam
Ilyenkor a belek is némák

(2014)

Az első tavaszi délutánon...

Az első tavaszi délutánon

Metsző hideg fúj a pataknál

Fényben táncol a pókfonál

Nyugalom van a gáton

Az első tavaszi délutánon

Gyökeret eresztett a torziós inga

Virágba borult a tollban a tinta

Autók suhannak fényuszályon

Az első tavaszi délutánon

Magamban szemezek a csenddel

Nem kiabálok Istenemmel
Boldog leszek a túlvilágon

(2013)

Vonatsínek

Vonatsínek

Egymást keresztezik

Lassan zakatolva

Nyüszítenek

Hálókocsikba

Lelakatolva

Homályba csavart

Emberek

Egyik eltört

Váltó után

A másik

Elpattannak

Nehezek

A talpfák

A fülke szűkös

Belehelnek

Minden légtért

A jobb életre

Szánt és jobbra

Termett

Utasok

Zajban és

Forróságban

Aludni

Nem lehet

Belátszik

Az éjszaka

Mi lesz veled?

(2014?)

Kispaneléj

Lent csend fönt zaj

Strangon át bong a pangó

Fejeden koppanó tangó

Több a pára mint tavaly

Kint füst bent fest

Katalógusból kukázott

Lakóelemekre ázott

Csíkot a lámpatest

Virtuális tavakban

Ujjak neszeznek

Nincstelen neteznek

Újra a barakkban

Tíz után fölzúg

Ágyban szundító

Szőrös porszívó

Hűti a renyhe cúg

Sokszorosan

Bedobozolva

Kigombolkozva

Sósan cukrosan

Lebegnek lihegnek

Aszott vagy dagadt

Pókhálóba ragadt

Éjszakai lelkek

(2014)

kifejtős

Létrehoztam ezt a felületet, hogy megoszthassam kisebb-nagyobb verseimet, műfordításaimat, irományaimat, és ki tudja, mi fog ebből kisülni... Barátaim már régóta nyúztak vele, hogy tegyem meg, de nem akartam a "nyilvánosság" elé lépni. Nem is fogok, csak így privátban, érdeklődőknek meghívás alapján szeretném eme oldalt elérhetővé tenni, mivel nem szívesen tárulkozom föl (és nem szeretném, ha egyszer valaha plágium esne meg rajtam...). 

Kicsivel azután kezdtem írni, amióta az eszemet tudom. Az első műveim még a nagymamám konyhájában születtek, neki diktáltam gyerekded meséimet, amelyeket általa cérnával összefűzött lapokra írt, a mesekönyveket pedig magam illusztráltam. Később kezdtem verselni, talán gimnázium ötödik osztályában, és emlékszem, hogy a Pirkadat c. rendkívül sallangos, romantika korszakából idetévedt költeményemet még heves izgatottsággal olvastam föl az osztályomnak angolóra elején (mert miért ne?). Azóta persze rájöttem, milyen veszélyes ez az egész felolvasósdi, és csak nagyon ritkán, indokkal teszem. Ezért is vártam ilyen sokat, hogy megosszam a műveimet. Persze bizonyára csiszolásra szorulnak még, vagy csak én nem leszek többségükkel soha e földi létben elégedett, de azért ezeket nem szégyellem annyira, hogy közzé tegyem csak így, szamizdad.

Szóval ha kedvet kaptál, szemezgess bátran, bár nem biztos, hogy minden nyelven érteni fogod az itt megjelenteket...