Testvers

pulzáló

pulzár

halkan

dobolva

ritmusra

pörög bennem

letekerem a kinti zajt

szemlefedve szennyes

fotonok belém

nem

hasíthatnak

testem a csendben

elhagyom gondolataim

csak úgy lebegnek

fölfelé

a mennyezet

lassan elforog

vele hajlok vissza én is

zárt alakzatú

végtelenbe

Aktualizálva

Mi szürke az ég,

mi sárga a föld!

Összeaszott a vidék,

hőtől fuldokol.

Mi meg itt a klimatizált

szobában lakunk itt bent,

S bolondok lennénk

a napra kimenni.

Выль мылкыд

Крезьгуртэн гинэ верасал мон
мар со сыӵе выль мылкыд:
вибрированы...
кесяськыны...
сыӵе зарезьын
шумпото уяны...
луланы...
луыны...

Máshol táncolok

Régen táncoltam

a mezőn,

ma már csak

sietek.

Most messze innen,

menő városi

diszkóban

táncolok.

Hiába hallgatom,

nem hallom a zenét,

legbelsőbb

nyelvem...

Épp ellenkezőleg

Fülledt melegben várja az esőt

a centire vágott gyöp.

Mi is pont ilyenek vagyunk:

zöldellnénk, de megsárgulunk.

A szép kert képéért addig vágnak minket,

amíg végleg el nem rontják velünk a képet.

Vissza?

Visszamennék?
Vissza

elavult érzések,

eltűnt relevanciák,

kompetenciák és

prioritások közé?

Villámgyorsan?

Villám

sebességgel szivárog

az imperfectum

perfectummá,

befejezetté...

Változunk?

Vált

a naptár egyről

kettőre, háromról

tizenkettőre,

újra tavasz.

Véget ért?

Véget

nem ér a változás

maga, csak az

marad meg nekünk,

velünk!

Modern jövő

Nézem a szemed:
neked
a jövő nem a hó,
a „mi”, a rének.

Messzire vágysz.

Látsz

majd sok modernet,

követ, olajat, gázt.

Ott majd minden

szinten

más lesz a világ,

és nem lesz több kincsed.

Вес вере куштем

Ожно куштенам
пасушто,
ынде вашкем
веле.

Кызыт мӱндырнӧ
чапле оласе
дискотекыште
куштем.

Арам колыштам,
ом кол семым,
эн кӧргысӧ
йылмем…

Кытöн только юсь сьылö

Нюрын аддза

кельыд кыддзез,

кӧс пуэз,

конец.

Эта дорыс-я

мийӧлӧ тожӧ?

Судьбаным

нюрын...

Кытӧн только

юсь сьылӧ,

сэтӧн морт

оз кольччы.