Csöndsötét

csöndsötétbe öltözött
őszi világ fölött köröz
könnyező lelked

nézi amint a kézi
vezérlésű pénznyelők
minket kezelnek

zúgó gépezetként
bizonytalanul gázolunk
az olajfőzelékben

ha mind feketében
mászkálunk a gyász már
semmit sem jelent

kizártuk innen a halált
és a szembenézés helyett
eltoljuk a végtelent

Látomás

eltűnő altaji altatódal
szól a rádióból a diófák
alatt a parketta elszaladt
a lábak között a nappal
és kegyetlen kagylóból
kallódik elő a kilóra mért
angol illatú hangszalag
a tambura tompán teng
mert mentát majszol
a tehenész zenész de
már a márkás hús dús
a piacon combokból
sok poshadt hátul
a szemétégetőbe gőte
mászott hogy az ázott
tartályokban tárolja
pettyezett nemzedékét
és éjjel jelezzen a zen
de szende esztendő
nem köszönt be szent
engeszteléstől leng
a zsinór a minaret
tetején és a tejfehér
harangtoronyból dorombol
egy jámbor vándorgalamb

Szárnyak

mert mi van akkor ha te tényleg csak a fejemben
és nem kötök ki melletted és összecsomagolod
a lényeged és vonatra teszek a gravitációra
ha te tényleg holdként eltűnnél a reményt
se vinnéd magaddal mert mi van akkor
ha te tényleg virtuálisan árnyékolod
a képeket a fejemben és én csak
mérgezett egérként meddig
éri meg mert mi van ha
te tényleg eljössz
a fesztiválra
egyszer?

egyszer
a fesztiválra
te tényleg eljössz
mert mi van te meddig
éri meg mérgezett egérként
és a képeket a fejemben csak
én ha te árnyékolod virtuálisan
tényleg mi van akkor ha te vinnéd
magaddal a reményt se ha te tényleg
holdként eltűnnél a gravitációra teszek
a vonatra a lényeged összecsomagol melletted
nem kötök ki csak ha tényleg a fejemben akkor mi van?

Lávakövek

kihűltünk
mint sötét lávakövek
a kitörés után
hová vitte el az ősz újra
bennem kinőtt ágaidat

elloptam az arcod

bedobozoltam

egy alkalmatlan
pillanatban mégis
előkerestem

de addigra

már eltűnt

és reggelre

sötét lávakövekként

újra kihűltünk