Szóér

ez az ösvény szinte
világít már annyira
egyértelműen vezet
mint egy kis ügy
és benne az áramlat
engem is elfog az igyély
és száldokként úszom
lefelelé amerre visz
a szupolya víz
minket és a lelkünk
csobolyóként telik meg
parányi berek ölén
lehorgonyozunk
csak csillagok
hunyorognak
a mennyboltozaton
vénülő álmok
fiatalodnak meg
most bennünk
a hagymázas éj
összecsuporodik
virradatra
harmat borítja
illatos fürtjeidet
te hajnali
nemtőibolya

Kui ma ootan sind

kivilágítatlan kápolnában
gyújtatlan gyertyák
vadorzó városban
tátongó terek
üres üvegek
két napja egész
ellankadtam most
magamban vonszolok
némán néhány elhasználódott
gondolatfoszlányt mert
délen az éleny is más
ott neked és csak
este hallatszanak
bő hallgatás után
kongó kápolnában
a gyújtandó gyertyák
utánad sóvárgó sercegései