Luuna lendab Amerikka

valahol Izland táján
facsarodtam össze
kuszálván a tájat
is hogy ne kelljen
látnod az egyszínű
hómezőt ott lenn
ami még várt rád
Grönland fölött
követte a radar
a gép suhanását
de kihagyott
egy hosszúkást
jelvesztett szakaszt
és mindeközben
szakasztott úgy
éreztem mint ködben
az elveszett kis
gyerek akinek
nincs meg a kincs
se a kiút mert a
kilátástalanba
merte vetni
magát no calling
sign csak síphang
a fülembe kering
és visszhangot vet
négyezer kilóméterrel
odébb is követ

Szezonok IV

csukott tobozszívek
így heverünk
tűlevélpárnán
mohába süppedünk
amíg kiszáradnak
a tompa tüskék és
fölpattanunk végre
egy rögzített
örökkévalóságnak

Szezonok II

ottfelejteni
magunkat egy réten
ahol még nem jártunk
sohasem és esetleg
még csak nem is
létezik ezen a világon
ez a szófordulatokból
szőtt áttetsző mező
és a szélén az ingó
fák a bőrünk alól
nőnek ki az elmúlás-
közeli mély ég felé

Szezonok I.

tegnap esti
nyomainkat
elnyelte a latyak
átlényegültek a
buszgőzös utak

ma arra vitt a lábam
visszatükröződtél
a tél tavaszában

(2017. február)