Szezonok II

ottfelejteni
magunkat egy réten
ahol még nem jártunk
sohasem és esetleg
még csak nem is
létezik ezen a világon
ez a szófordulatokból
szőtt áttetsző mező
és a szélén az ingó
fák a bőrünk alól
nőnek ki az elmúlás-
közeli mély ég felé