Mandulatörés

az este

előbb lehullt

zöld héját lassan

lehámoztam csontházából

előbújt vakítóan tiszta mandula-

szemed rám tekintett és a foglya lettem

szinte érzem ahogy körülfog belézártál az

édes belsejébe ahonnan kifelé tekintve máris

új csonthéj vigyáz ránk és a zsenge lepel

átölel milyen vajákolás ez hogy

a szétfeszített ismét ép lesz

én pedig törő létemre nem

szabadulhatok ki a

marcipános illatú

barna mandula-

szemedből

(2017)