Kielégia

jelenünk csak csalóka
nyár az őszben
patkányoknak tálalt
kielégülésben
élelem helyett marad
az élvezet
fázós fény a hőérzet
helyett
amíg magunknak
alkotott
laboratóriumunkban
megfagyunk
vagy kéjbe fagyva éppen
éhen halunk

Hommage à Petrarca

megtört nappal

félig éj van már idebent

a szobában vajúdnak gyötrő

gondolatok a holdról űrről friss levegőről

nincs bennem erő már megnyugodni sem mert

az elpihenéshez is bátorság kell mint ahhoz hogy ne

ragadjak a hálón minden tevékenységemben mikor már inkább

a cselekvésem csak az elmúlást hozza közelebb átveszi rajtam az

uralmat a százhúsz évvel ezelőtt megélt mélabú a szót sem mondjuk ki

többé soha mert elcsépelt lett és régies de minden benne van magány vágy és

szenvedés örömhiány fásult tétlenség és a kikerülhetetlen tudat hogy a művészet

maga mélabú mely el nem hagy engem ő kíséri léptem vitázva kérdezgetve és felelve

A spanyolországi változásokra

európai

haltenyészetben

csak az marad életben aki

aranyhal és minden kis

túlszaporodni vágyó guppit

kíméletlenül befal

......... (csak azért úszkálnak .........

.......... tovább az aranyhalak ..........

......... mert a legtöbb macska .........

......... nem mászik bele még .........

......... az európai akváriumba .........

.... és mert az aranyhal jobban ....

... tetszik az akvaristáknak) ...

egyébként minden

....... más hal .......

is életképes lenne 

.... ha hagynák ....

kannibálhalaktól

.... mentes ....

... esélyegyenlőségi ...

............. vízben .............

........                          ........

Memória

gyufásdobozba
gyömöszöljük az
agytekervényeinket
miközben ott bent
már jóformán nem
maradt tekergőzésre
alkalmas tárhely
---
lassan az ingergazdag
turbókörnyezetben
túró sem érdekel minket
túrót sem érdekel a minket

Vadászra várva

apró

ökolábnyomaink

már beborítják a földet

a talpunk alatt elfogy

a nyom nélkül hagyott

talaj és nincs köztünk

olyan indián

vadász aki

nyomkövetőként

kibogozná az

összekuszálódott

ökolábnyomainkat