darvakként lebegünk
két lét között
őszből a
télbe
életbe
lép a költözés
a daruszív viszont
nem ismeri az otthont
csak elvágyódunk innen
a nemlétbe vagy
egy tartós
helyre
erre
már mondjuk
hogy otthon csak
még tavaszig nem tudjuk
nem állandó sehol a hó
fölolvad minden
ha vissza-
térünk
éteri
öröklét lesz
a dús nyárban a
végső osztályrészünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése