ósdi kallantyúk
avas ülések
saját levükben
aszalódó testek
csüngnek a háromnegyed
ötös elővárosi vonaton
lehelget be a lehúzott
ablakon a tempólégkondi
nedves cseppek a padlón
valaki kiált a süket
telefonjának
és a viszály gyorsan
kiszagolja a fölgyülemlő
idegességet
a sokállomásos
elővárosi ócska járaton
ahová bepréseli magát
az újöltönyös
menő ügyvéd
harapós melós
sorvadt diák
cvekkeres kis nénike
kiábrándult ápolónő
és bliccelő ficsúr
ha ez van ezt kell szeretni
jobb úgyse lesz
ha váltasz jegyet
ha nem
a változáshoz
nem te kellesz
Versek, verses epika, műfordítások... és minden, ami még kisül ebből. Antal M. Gergely / Hrolko Antol M.
2018. május 28., hétfő
2018. május 25., péntek
Igazodjál már te élet...
igazodjál már te élet
nem értem miért szaladsz széjjel
mint a nagyanyám gyöngysora
az íróasztalon a halála után
szétgurult gyöngyszemek lepték el
a padlót és csak most jöttem rá
hogy azok külön-külön szanaszét
is ugyanolyan értékesek
hát akkor ezért szalad szét az élet is
mert a messzefutott darabkák
majd szépen újrarendeződnek
a gyöngyfűző kezétől
nem értem miért szaladsz széjjel
mint a nagyanyám gyöngysora
az íróasztalon a halála után
szétgurult gyöngyszemek lepték el
a padlót és csak most jöttem rá
hogy azok külön-külön szanaszét
is ugyanolyan értékesek
hát akkor ezért szalad szét az élet is
mert a messzefutott darabkák
majd szépen újrarendeződnek
a gyöngyfűző kezétől
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)