ósdi kallantyúk
avas ülések
saját levükben
aszalódó testek
csüngnek a háromnegyed
ötös elővárosi vonaton
lehelget be a lehúzott
ablakon a tempólégkondi
nedves cseppek a padlón
valaki kiált a süket
telefonjának
és a viszály gyorsan
kiszagolja a fölgyülemlő
idegességet
a sokállomásos
elővárosi ócska járaton
ahová bepréseli magát
az újöltönyös
menő ügyvéd
harapós melós
sorvadt diák
cvekkeres kis nénike
kiábrándult ápolónő
és bliccelő ficsúr
ha ez van ezt kell szeretni
jobb úgyse lesz
ha váltasz jegyet
ha nem
a változáshoz
nem te kellesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése