Üzenet északra

hiányoztok

tajgai testvérek

tartsatok ki

a jég hátán

az olvadásban

tűzviharok

becsapódások

betonfalak

sugárutak

bárok és üres

üvegek között

mikor már

csak behunyt

szemetek mögött

őrzitek a saját

valóságotokat

gondoljatok

ránk itt a pusztán

mi is beragadtunk

két világ közé

Utolsó óra

fagy, szálló füst, köd,

odafönt mennyivel könnyebb

lehet most,

mint itt lent, ahol nem látunk

tisztán, nem hallunk csak egyféle

hangot

messze, messze

innen az ég másik szélén

biztosan jobb lenne?

ezt kérdezgetjük

szavak nélkül, levegőtlen

bóbiskolásban

elsüllyed az izzó Nap is,

kiviszi a szemünket, ahogy

belenézünk,

lüktető félelemmel

föltöltődve, a kiaszott földhöz

kötözve