odafönt mennyivel könnyebb
lehet most,
mint itt lent, ahol nem látunk
tisztán, nem hallunk csak egyféle
hangot
messze, messze
innen az ég másik szélén
biztosan jobb lenne?
ezt kérdezgetjük
szavak nélkül, levegőtlen
bóbiskolásban
elsüllyed az izzó Nap is,
kiviszi a szemünket, ahogy
belenézünk,
lüktető félelemmel
föltöltődve, a kiaszott földhöz
kötözve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése