Ősközösség

mi bennünk a közös
a nyelv a szív a vér
a lélek?

hol váltunk el egymástól

levél az ágtól

ég a tájtól?

mikor találkozunk

össze újra csillag-

ködbe bújva?

Őshazafelé

Csillagok, csillagok,
szépen ragyogjatok,
vándorló szívünknek

utat mutassatok!

Csillagok, csillagok

mutassatok utat,

hadd láthassuk meg

a régi tájainkat!

Hogy csillagutakon

hazavezessetek,

elhagyott földünkre

hazatérítsetek.

Elhagyott földünkre

az égen keresztül is,

messzi őshazánkba,

világ végére is.

Kétarcú

meg nem értett művésznek
lenni jobb, mint rossz
tudósnak. ha egyik sem
működhet, mi is legyek
ezek helyett?

Ki vagy bennem?

Hol vagy bennem

és hol kezdődök én?

Meddig tart a Te

és meddig jutok én?

Ki vagy bennem

és ki is vagyok én?

Mikor vagy itt, 

és mikor tűntél el?

Mennyi idő még,

hogy utolérjelek?

Mennyire hatod át

még az életemet?

Ódivatú óda

Hegyközben hömpölyög a vad város.
Munkás magyarok, tiptop tótok, sürgő svábok,

cipekedő cigányok bányász-barakkja.

Lankában lüktető szalag a sztráda,

kettévágja a képet, ahogy ma

Pestre pöfékelnek a napszámos népek.

Elhúzodott az erdő, visszabújt a völgybe

a rejtőzködő rengeteg.

Fáradt fák, posványos patakok, szénsínek szélén

miről mesélnek a tatai tündérek,

sárberki sellők, gallai gnómok, bánhidai banyák?

Tengernyi tégla, háztető és hungarocell,

urbánus utcák, tűnődő templomok, ásító áruházak:

modern metropolisz.

Rohannak, remegnek, kajtatnak, keresnek

több tízezren: álmos arcok, boldog bürokraták,

duhaj dílerek, gyorsulási győztesek, rendes rendőrök,

izgága iskolások, ügyes ügynökök, vezeklő vének.

Füst fonja, köd köhögteti, zúgás zavarja,
hőhullám hevíti – miközben mégis,

messze magasan az óvárosi oltárról

Krisztus két szép szeme öleli őket.

Általéri.

Elégia

születni kell,
de minek tovább?
egynek putri, másnak brokát,
különbség nincs.

ha majd a nukleáris tél után
kihantolják a csontokat,
halott lesz mindkettő,
és a sír sem lesz releváns.

Relief

a pile of charcoal-cobblestones
is piling up on me
the pressure is building
hurting my heart
burdening my back
sickening my stomach
I want to ignite it
turn it into flames
smoke and ashes
let it blow away
into a hurricane

Breaking the cycle

self-defense

self-distraction                    self-distraction

self-destruction                              self-destruction

self-detection                              self-detection

self-distraction                    self-distraction

self-defense

ἀγαπάω

Love is more than the looks and a name,

Love is more than the blood in your vein.

Különbség

A semmivé lett nyelv a holt nyelv.

A semmiből jött nyelv a koholt nyelv.

Harmóniák II

csöndes estére

rontva zápor ropogtat

tetőcserepeket

eltünedeznek

lassan kotródva a

télkövületek

elkésett esőben

áznak a száraz póznák

nedvre elevenednek

Evolúció

Millióan
kis szörnyeket
nevelnek.

Megnőve a kis szörnyek
fölzabálják az
emberiséget.

Szindróma

Belülről nézem a szemhéjam,
ilyenkor látlak csak:
ellibben egy fürt,
villan egy arcél.

Nem hibáztatom magam,
nem tehettem róla,
hogy egyedül lettem,
de mindig fáj.

Határmezsgyéken
folyton eszembe jut
tűnékenységed,
hangtalan szavad: „itt vagyok”.

Mert benne élsz te minden
elcsúszott mérföldkőben,
botlásomban, zuhanásomban,
velem sírsz, támogatsz.

Nem uralkodsz fölöttem,
csak sejteted magad,
a vágyaid, létjogosultságod,
egy eltűnt valóságot.

Ψ

āna ahā

ōikā

nakā

nakā

k a u h a n ā

o i p a k ā   a h ā

k i p u a h u n ā

unā

kuā

ōikā

h u p u i l ā

l u h u   k e l ā

k o h ō i n e   k i l u h e ā

Csak látszat

Jégvirágok,
ónkristályok,
tükröződő csillogás.

Ha a hártya megreped,
kiönt a mélyből
az iszap.

Emléktöredék

Évgyűrűként őrizlek.

Sosemlátott kép vagy

a fejemben.

Csendes tengerpartról

dalolsz nekem.

A másik partról

üzensz, milyen lenne

az életem egészként.

Tehát itt vagy.

Valamit őrizek belőled.

Nem tudom egészen,

mikor lettem fél.

Jöttem, maradtam,

úgy nőttem, hogy

én voltam egyikünk,

a másikunk nélkül.

Tehát itt voltál,

de ki vagyok én –

csak egy túlélő

félként?

(2022)

New Year’s Resolution

After all these long decades I now know
I was wrong all along, confused,
puzzled, embarrassed,
and lost in a way.

All the things they’ve said to me
withered within my skeleton,
then howled in my skull
to mess me up again.

But You let me be, sunk into the massive
void expanding into my night and day,
to see what I had to gradually
see down there.

I let others be what they are, without feeling
abashed or stirred up about the potential
they can do with their powers
– what I can’t.

I no longer want to (but will I?) crave
to be different, crave to differ
from my own self,
that is who I am.

Ikerszervek

Ha innen néznek:

szemem, fülem,
ajkam, vállam,
mellem, kezem,
karom, lábam
a jobboldalon.

Ha onnan látnak:

előlép belőlem
a másik alakom,
ilyen, mint én,
úgy mondhatom,
tükörképem

a baloldalon.

Egy tüdőből két lélegzet,
egy szemben két tekintet,
arcomon páros mosoly,
agyamban páros gondolat.

Ha sokáig hallgatom,
Ki vagyok, nem tudom.

Harmóniák I

sötétezüst égen
hógolyó a hold

megfagy a hang csak a
csönd énekel

Testvers

pulzáló

pulzár

halkan

dobolva

ritmusra

pörög bennem

letekerem a kinti zajt

szemlefedve szennyes

fotonok belém

nem

hasíthatnak

testem a csendben

elhagyom gondolataim

csak úgy lebegnek

fölfelé

a mennyezet

lassan elforog

vele hajlok vissza én is

zárt alakzatú

végtelenbe