2017. augusztus 23., szerda

Vejár

páví chvost pávie perie pávie oko
pávia slza opadáva dole
dole do hlbokej
priekopy do
nelesku a
do tmy

Nebesá (Trojuholník)

cez trojuholníkový
oblok pozerám nemenný
vzduch vesmírno-farebný
oblak ako obdivuhodný
svätý duch kryje moje
unavené oči ale predsa
ich uzdraví

2017. augusztus 22., kedd

Svetlá

(pre Luciu)

ako okuliare
môjho mozgu
používam tvoje
svetlá ale
niekedy neviem
keď spím asi
len okuliare
mi pomôžu
vžiť sa do života
ako naozajstná
vidina

2017. augusztus 21., hétfő

Strechy v zime

rad
sňah
tichá
v dedinách
na dolinách
v kotlinách
k čomu patria
plešaté polstromy
aj domácke dymy
a tiež moja
horská
letora

2017. július 17., hétfő

Kölpény népdal

En ünnjenta fran Pobjell,
Wacker lixom gryning fjell,
Hun jick üpp po höge felte,
So hun har löst dar sin jehte.

Säja mei mitt litet lamm:
Wur er wied min jylne bann?
Solen gonner, Monen fleitar,
Min dotten so schibeitar.

Säja mei millige träde,
Wur er wied min söte bräde,
Magen sülter, münnen tockar,
Uphölling dä jei foschkar.

Säja mei dü kalla bäre,
Wur er wied min eldre tschäre,
Futen tröttar, ögon blötter,
Tüttan saknar en gu syster.

2017. június 22., csütörtök

Luuna lendab Amerikka

valahol Izland táján
facsarodtam össze
kuszálván a tájat
is hogy ne kelljen
látnod az egyszínű
hómezőt ott lenn
ami még várt rád
Grönland fölött
követte a radar
a gép suhanását
de kihagyott
egy hosszúkást
jelvesztett szakaszt
és mindeközben
szakasztott úgy
éreztem mint ködben
az elveszett kis
gyerek akinek
nincs meg a kincs
se a kiút mert a
kilátástalanba
merte vetni
magát no calling
sign csak síphang
a fülembe kering
és visszhangot vet
négyezer kilóméterrel
odébb is követ

2017. június 5., hétfő

Szezonok IV

csukott tobozszívek
így heverünk
tűlevélpárnán
mohába süppedünk
amíg kiszáradnak
a tompa tüskék és
fölpattanunk végre
egy rögzített
örökkévalóságnak

2017. június 4., vasárnap

Szezonok II

ottfelejteni
magunkat egy réten
ahol még nem jártunk
sohasem és esetleg
még csak nem is
létezik ezen a világon
ez a szófordulatokból
szőtt áttetsző mező
és a szélén az ingó
fák a bőrünk alól
nőnek ki az elmúlás-
közeli mély ég felé

2017. június 2., péntek

Szezonok I.

tegnap esti
nyomainkat
elnyelte a latyak
átlényegültek a
buszgőzös utak

ma arra vitt a lábam
visszatükröződtél
a tél tavaszában

(2017. február)