selymes nyírfakérget
simítottam puhán és
ettől elrévedt
szinte meggyújtott
ahogy húztam az ujjam
rajta átforrósodott
leégett nyírfaerdő vett
körül a szemem
kihűlt hamuba tévedt
arany szénné vált
a törzs rönk lomb gally
és egy pernye megtalált
hosszan világított rám
lassan vele lobogtam én is
egy őszi éjszakán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése