Baleset esőben

savas esők esnek
kimossák belőlünk
az olthatatlant

arcunkról csöpög
ruhánkról hullik le
rókabőrünk

kis tócsákból lesznek
pszichécsatornák
kudarcelvezetők

összeállt és újra
szétvált a csapadék
baleseti sejtosztódás

a kiáradáson átsuhant
rozsdás villamos
keresztbeszelte

Metamorfózis

selymes nyírfakérget
simítottam puhán és
ettől elrévedt

szinte meggyújtott
ahogy húztam az ujjam
rajta átforrósodott

leégett nyírfaerdő vett
körül a szemem
kihűlt hamuba tévedt

arany szénné vált
a törzs rönk lomb gally
és egy pernye megtalált

hosszan világított rám
lassan vele lobogtam én is
egy őszi éjszakán

Koktélparadicsom

szög lyukadt egy
békés koktélparadicsomba
és az oxigénhegy
kente be penésszel
már kész alagútnak
néz ki és a muslincák
ki-be mászkálnak
rajta éjjel-nappal
nem kérem többet
ezt a rothadtat
csak a többlet
hiánya bánt
ez a káposztafejnyi
koktélparadicsom
nekem ennyi
volt pedig sokat jelentett

Ainulased

ainulased on ainulaadsed
ainulaadselt Jaapanist
aina me oleme ka
ainiti ainulased
arvame oma vaimule
ainult aktsendiga
ainelises maailmas
aimame ette
ainulaadse lõpu
aga jääme
aeglaselt unustusse

Csöndsötét

csöndsötétbe öltözött
őszi világ fölött köröz
könnyező lelked

nézi amint a kézi
vezérlésű pénznyelők
minket kezelnek

zúgó gépezetként
bizonytalanul gázolunk
az olajfőzelékben

ha mind feketében
mászkálunk a gyász már
semmit sem jelent

kizártuk innen a halált
és a szembenézés helyett
eltoljuk a végtelent

Látomás

eltűnő altaji altatódal
szól a rádióból a diófák
alatt a parketta elszaladt
a lábak között a nappal
és kegyetlen kagylóból
kallódik elő a kilóra mért
angol illatú hangszalag
a tambura tompán teng
mert mentát majszol
a tehenész zenész de
már a márkás hús dús
a piacon combokból
sok poshadt hátul
a szemétégetőbe gőte
mászott hogy az ázott
tartályokban tárolja
pettyezett nemzedékét
és éjjel jelezzen a zen
de szende esztendő
nem köszönt be szent
engeszteléstől leng
a zsinór a minaret
tetején és a tejfehér
harangtoronyból dorombol
egy jámbor vándorgalamb

Szárnyak

mert mi van akkor ha te tényleg csak a fejemben
és nem kötök ki melletted és összecsomagolod
a lényeged és vonatra teszek a gravitációra
ha te tényleg holdként eltűnnél a reményt
se vinnéd magaddal mert mi van akkor
ha te tényleg virtuálisan árnyékolod
a képeket a fejemben és én csak
mérgezett egérként meddig
éri meg mert mi van ha
te tényleg eljössz
a fesztiválra
egyszer?

egyszer
a fesztiválra
te tényleg eljössz
mert mi van te meddig
éri meg mérgezett egérként
és a képeket a fejemben csak
én ha te árnyékolod virtuálisan
tényleg mi van akkor ha te vinnéd
magaddal a reményt se ha te tényleg
holdként eltűnnél a gravitációra teszek
a vonatra a lényeged összecsomagol melletted
nem kötök ki csak ha tényleg a fejemben akkor mi van?

Lávakövek

kihűltünk
mint sötét lávakövek
a kitörés után
hová vitte el az ősz újra
bennem kinőtt ágaidat

elloptam az arcod

bedobozoltam

egy alkalmatlan
pillanatban mégis
előkerestem

de addigra

már eltűnt

és reggelre

sötét lávakövekként

újra kihűltünk

Egynyári nap

izzó héliumban fürdenek
léptek a fák alatt
ködben suhanva
hangos ízek
szép illatok
csobogó hemoglobin
suttogó fehérjék
alvó papírlapok
elázott gondolatok

milyen gyorsan rakódnak rá
eltakaró emlékrétegek
hogy a tegnapot
már csak tavalyi üvegben álló
memóriabefőttnek látom