A Fehér Város (Aleppó ostroma)

nézz bele a szélbe
szagold meg az eget
kézigránát-színek
szelik épp félbe

szirénáktól éjjel
a pincékben remeg
elhagyott harcieb
faltól ne térj el

körben a hadakba
merednek szem-kutak
elfogyó élet-patak
csorog a fagyba

a barna batlák dalra
nyártól nem fakadnak
a gólyák elmaradnak
ne menj be balra

hó helyett már most
gyilkos gyertyák lángja
új burkolatában várja
a hamufedte várost

Ennyi

nem tudom
mi vág most
milyen időszak
talán a szél árasztotta
ki a könnycsatornámat

Szerintem az vagyok

1. reggelire négy szelet

vékony margarinos

abonett rajta kecsöp

2. ebédre furcsa kőleves

sáfránnyal és fűvel

kihűl de gyorsan fogy

3. uzsonnára mézes bróni

lejmolt kávé kunyerált

tejjel és cukorral

4. vacsorára hazamegyek

szüleimtől habzsolok

nehogy alultáplált legyek

(szerintem az vagyok)

Moja prvá bohoslužba

počúvam srdcom
jak spieva moja
prababka
s kým som
sa nestretol
nikdy a nejak
predsa cítim jej
prítomnosť
čisté ráno
dychtiaci ľudia
finský nápev
vlniaci sa
cvendžiaci
zbožný spev
počúvam
a nájdem svoj
vnútorné ticho
na svojej prvej
bohoslužbe

Utcák forgalom nélkül

utcák forgalom nélkül

száradnak föl az éjjeli

hold ködös szemétől

a város sterilen nyúlik

el messzire semmi sem

zavarja meg a pazar

lakótelepek és ódon

vakolatos kiskastélyok

külső burkolatát

milyen lenyűgözően

élénktelen most a park

is ahogy a lámpák

komoran mosolyognak

ránk és a települések

minden testzöreje halkan

duruzsolgat kettőt

villant egy taxi de

mintha csak jelenés lenne

ő is ahogy a mesteri

korkövületek ázott

és tátongó ablakai

az arramenőkre

rábólogatnak

cuppanós cipőben egyedül

tartok már a bázisomra

mellettem zizzen az

avar is és azt hiszem

ember jár mögöttem

léptemen nyomomon

de már csak én vagyok

és lelkem kivetült

árnyékalkotásai

Baleset esőben

savas esők esnek
kimossák belőlünk
az olthatatlant

arcunkról csöpög
ruhánkról hullik le
rókabőrünk

kis tócsákból lesznek
pszichécsatornák
kudarcelvezetők

összeállt és újra
szétvált a csapadék
baleseti sejtosztódás

a kiáradáson átsuhant
rozsdás villamos
keresztbeszelte

Metamorfózis

selymes nyírfakérget
simítottam puhán és
ettől elrévedt

szinte meggyújtott
ahogy húztam az ujjam
rajta átforrósodott

leégett nyírfaerdő vett
körül a szemem
kihűlt hamuba tévedt

arany szénné vált
a törzs rönk lomb gally
és egy pernye megtalált

hosszan világított rám
lassan vele lobogtam én is
egy őszi éjszakán

Koktélparadicsom

szög lyukadt egy
békés koktélparadicsomba
és az oxigénhegy
kente be penésszel
már kész alagútnak
néz ki és a muslincák
ki-be mászkálnak
rajta éjjel-nappal
nem kérem többet
ezt a rothadtat
csak a többlet
hiánya bánt
ez a káposztafejnyi
koktélparadicsom
nekem ennyi
volt pedig sokat jelentett

Ainulased

ainulased on ainulaadsed
ainulaadselt Jaapanist
aina me oleme ka
ainiti ainulased
arvame oma vaimule
ainult aktsendiga
ainelises maailmas
aimame ette
ainulaadse lõpu
aga jääme
aeglaselt unustusse